3. fejezet



Egy nap amikor mentem haza az iskolából az egyik osztálytársammal akkor ott jött velem szembe. Hirtelen láttam meg ezért véletlenül megütöttem az osztálytársamat.

Ott van! és megcsaptam az osztálytársam hasát
Auu....!
Jaaj! Ne haragudj! Bocsi! Csak hát hirtelen láttam meg és ilyenkor mindig egy nagyot dobban a szívem.
Semmi baj!

Amikor elmentünk egymás mellet egymásra mosolyogtunk , és a haverjainak jelezte hogy én vagyok az a csaj akivel mindig köszöngetnek egymásnak.

Szia! mondta
Szia! válaszoltam boldogan.

Azokban a másodpercekben úgy éreztem magam mint ha egy szivárványúton mentem volna át. Tudtam hogy bír engem.

Láttad? Láttad? Mosolygott! kérdeztem az osztálytársamat izgatottan
Igen, láttam ☻
Húúú elsem hiszem!
Még is mit nem hiszel el? kérdezte az osztálytársam
Hát azt hogy ...... ezt az egészet! Még is mit keresett erre?
Nem tudom, biztos hogy csak a haverjaival mászkált.
Lehet. Na de mindegy! Mennyünk tovább.

Végig mosolyogtam az egész utat.

Vajon ő mit gondolhat rólam?Azt tudom hogy bír de azt nem hogy haverként bír vagy máshogy, mert hát nem mindegy -magamban beszélgettem

Vártam hogy valaki válaszoljon , de mivel magamban beszélgettem.... Tudom hogy ki válaszolhat rá! Hát ő! Elvégre azt csak ő érzi! De még nem merem megkérdezni. Majd....majd talán később!




Ez csak egy kis rövid történet, de megéri velem tartani :) Legyetek szívesek iratkozzatok fel :)Nagyon szépen kérem hogy IRATKOZZATOK FEL ♥ ELŐRE IS KÖSZÖNÖM ♥

Első chat

                                                                     2. fejezet

Sokat gondolkoztam azon hogy vajon tetszek neki. Erre még nem nagyon jöttem rá. De amikor rámentem a facebookomra akkor beütöttem a keresőbe a nevét és nem bejelöltem hanem vissza jelöltem, csodálkoztam hogy már régebben bejelölt és én nem jelöltem vissza. Később pár perccel később rám írt. Nagyon remegett a kezem minden féle gondolat volt a fejemben. Azt írta hogy :
Szia! 
Szia! -válaszoltam remegőkézzel 
Láttalak tegnap a suliban :) 
Én is téged :) - és ki is jelentkeztem face-ről mert nagyon izgultam nem tudom miért

5mp -vel később vissza mentem és írtam neki hogy: Szia megyek :) ! 
Nem akartam volna köszönés nélkül elmenni
Nagyon boldog voltam. Igaz hogy csak köszönt meg írta hogy látott engem , de nekem ez is sokat jelentett ugyan is akkor már tetszett nekem. Másnap elmondtam az osztálytársamnak aki szintén örült.

Képzeld, tegnap rám írt! 
Komolyan? De hát ez nagyon jó :D 
Igen! De én annyira össze voltam kavarodva hogy kijelentkeztem. 
Mi?! Normális vagy?
Jól van de...!
De? 
De annyira izgultam! Remegett a kezem! 
És?! Na mindegy! És mit írt? 
Köszönt és mondta hogy látott engem :) 
Ez nagyon jó! 
Tudom! Ez már haladás!

Nagyon boldog voltam. Fülig ért a szám. Sokszor gondoltam rá, már tudtam hogy szerelmes vagyok belé. A szívem gyorsan dobog amikor meglátom. 
Volt egy kis idő amikor magázott, ami nagyon aranyos volt tőle. Sokat köszöntünk egymásnak és mindig krákogtam ( így adtam egy jelet az egyik osztálytársamnak hogy itt van) Hihetetlenül el telt az az idő amikor még egy iskolába jártunk. Most nyári szünet van és nem örülök neki.  

A kezdet

                                                                        1.fejezet

             

                           

Ez egy igazi történet, ami velem történt meg. Egy fiúról és rólam szól,a fiú nevét nem írom ki és nem az ő képét rakom ki.
A fiú nagyon hasonlít Conor Maynard-ra. Ezt a történetet síró szemmel írom le nektek :'(


Szóval az egész ott kezdődött hogy az iskolába jár egy fiú aki nagyon hasonlít Conor -ra. Mindig mosolyogtam amikor elmentem előtte. Egy nap amikor épp vártam az osztálytársamra és irkáltam a füzetembe, oda jött hozzám és hozzám szólt.

A házidat írod? -kérdezte
Nem! -válaszoltam mosolyogva
Akkor mit?
Semmit!
Tudom hogy a házidat ☻ mi az? Magyar, matek?

én csak nevettem

A legjobb legyen az a házi! -és bement az órára

Én csak mosolyogtam. Nagyon boldog voltam hogy hozzám szólt "Conor Maynard". Akkor  még nem voltam belé szerelmes de később egyre jobban zavarba jöttem ha láttam. Akkor még nem gondoltam volna hogy eljön az a  pillanat amikor már nem egy iskolába fogunk járni ( most is sírok) Erről csak egy ismerősöm tudott, de később több osztálytársamnak is beszéltem róla.
Amikor kijött az osztálytársam egyből oda mentem hozzá és elmeséltem neki.

Szia! Képzeld beszélgettem Conor hasonmással ( így hívtam)
Komolyan?! Mit mondott?
Megkérdezte hogy mit írok a füzetembe.
Nahát :D ! De jó. És még, és még mit mondott?
Mást nem! De annyira cuki volt!

Nagyon boldog voltam csak úgy ujjongtam...
Gyorsan dobogott a szívem és mosolyogtam.  Ami már akkor is tetszett benne az a kék szemei voltak. Van egy kék baseball sapija amit nagyon szeretem ha rajta van, illik a szeméhez.

Az első nap ez történt :) Nehezen emlékszem vissza ezekre a pillanatokra ...