3. fejezet



Egy nap amikor mentem haza az iskolából az egyik osztálytársammal akkor ott jött velem szembe. Hirtelen láttam meg ezért véletlenül megütöttem az osztálytársamat.

Ott van! és megcsaptam az osztálytársam hasát
Auu....!
Jaaj! Ne haragudj! Bocsi! Csak hát hirtelen láttam meg és ilyenkor mindig egy nagyot dobban a szívem.
Semmi baj!

Amikor elmentünk egymás mellet egymásra mosolyogtunk , és a haverjainak jelezte hogy én vagyok az a csaj akivel mindig köszöngetnek egymásnak.

Szia! mondta
Szia! válaszoltam boldogan.

Azokban a másodpercekben úgy éreztem magam mint ha egy szivárványúton mentem volna át. Tudtam hogy bír engem.

Láttad? Láttad? Mosolygott! kérdeztem az osztálytársamat izgatottan
Igen, láttam ☻
Húúú elsem hiszem!
Még is mit nem hiszel el? kérdezte az osztálytársam
Hát azt hogy ...... ezt az egészet! Még is mit keresett erre?
Nem tudom, biztos hogy csak a haverjaival mászkált.
Lehet. Na de mindegy! Mennyünk tovább.

Végig mosolyogtam az egész utat.

Vajon ő mit gondolhat rólam?Azt tudom hogy bír de azt nem hogy haverként bír vagy máshogy, mert hát nem mindegy -magamban beszélgettem

Vártam hogy valaki válaszoljon , de mivel magamban beszélgettem.... Tudom hogy ki válaszolhat rá! Hát ő! Elvégre azt csak ő érzi! De még nem merem megkérdezni. Majd....majd talán később!




Ez csak egy kis rövid történet, de megéri velem tartani :) Legyetek szívesek iratkozzatok fel :)Nagyon szépen kérem hogy IRATKOZZATOK FEL ♥ ELŐRE IS KÖSZÖNÖM ♥