Sokat gondolkoztam azon hogy vajon tetszek neki. Erre még nem nagyon jöttem rá. De amikor rámentem a facebookomra akkor beütöttem a keresőbe a nevét és nem bejelöltem hanem vissza jelöltem, csodálkoztam hogy már régebben bejelölt és én nem jelöltem vissza. Később pár perccel később rám írt. Nagyon remegett a kezem minden féle gondolat volt a fejemben. Azt írta hogy :
Szia!
Szia! -válaszoltam remegőkézzel
Láttalak tegnap a suliban :)
Én is téged :) - és ki is jelentkeztem face-ről mert nagyon izgultam nem tudom miért
5mp -vel később vissza mentem és írtam neki hogy: Szia megyek :) !
Nem akartam volna köszönés nélkül elmenni
Nagyon boldog voltam. Igaz hogy csak köszönt meg írta hogy látott engem , de nekem ez is sokat jelentett ugyan is akkor már tetszett nekem. Másnap elmondtam az osztálytársamnak aki szintén örült.
Képzeld, tegnap rám írt!
Komolyan? De hát ez nagyon jó :D
Igen! De én annyira össze voltam kavarodva hogy kijelentkeztem.
Mi?! Normális vagy?
Jól van de...!
De?
De annyira izgultam! Remegett a kezem!
És?! Na mindegy! És mit írt?
Köszönt és mondta hogy látott engem :)
Ez nagyon jó!
Tudom! Ez már haladás!
Nagyon boldog voltam. Fülig ért a szám. Sokszor gondoltam rá, már tudtam hogy szerelmes vagyok belé. A szívem gyorsan dobog amikor meglátom.
Volt egy kis idő amikor magázott, ami nagyon aranyos volt tőle. Sokat köszöntünk egymásnak és mindig krákogtam ( így adtam egy jelet az egyik osztálytársamnak hogy itt van) Hihetetlenül el telt az az idő amikor még egy iskolába jártunk. Most nyári szünet van és nem örülök neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése