1.fejezet
Ez egy igazi történet, ami velem történt meg. Egy fiúról és rólam szól,a fiú nevét nem írom ki és nem az ő képét rakom ki.
A fiú nagyon hasonlít Conor Maynard-ra. Ezt a történetet síró szemmel írom le nektek :'(
Szóval az egész ott kezdődött hogy az iskolába jár egy fiú aki nagyon hasonlít Conor -ra. Mindig mosolyogtam amikor elmentem előtte. Egy nap amikor épp vártam az osztálytársamra és irkáltam a füzetembe, oda jött hozzám és hozzám szólt.
A házidat írod? -kérdezte
Nem! -válaszoltam mosolyogva
Akkor mit?
Semmit!
Tudom hogy a házidat ☻ mi az? Magyar, matek?
én csak nevettem
A legjobb legyen az a házi! -és bement az órára
Én csak mosolyogtam. Nagyon boldog voltam hogy hozzám szólt "Conor Maynard". Akkor még nem voltam belé szerelmes de később egyre jobban zavarba jöttem ha láttam. Akkor még nem gondoltam volna hogy eljön az a pillanat amikor már nem egy iskolába fogunk járni ( most is sírok) Erről csak egy ismerősöm tudott, de később több osztálytársamnak is beszéltem róla.
Amikor kijött az osztálytársam egyből oda mentem hozzá és elmeséltem neki.
Szia! Képzeld beszélgettem Conor hasonmással ( így hívtam)
Komolyan?! Mit mondott?
Megkérdezte hogy mit írok a füzetembe.
Nahát :D ! De jó. És még, és még mit mondott?
Mást nem! De annyira cuki volt!
Nagyon boldog voltam csak úgy ujjongtam...
Gyorsan dobogott a szívem és mosolyogtam. Ami már akkor is tetszett benne az a kék szemei voltak. Van egy kék baseball sapija amit nagyon szeretem ha rajta van, illik a szeméhez.
Az első nap ez történt :) Nehezen emlékszem vissza ezekre a pillanatokra ...

tetszik hogy leirod mi tortent veled!:)
VálaszTörlésJaj most már én is sírok! Pedig bírtam "Conort"!
VálaszTörlésKöszönöm :)
VálaszTörlés